Borzasztóan érzem magam. Gyakorlatilag szombat óta ezen őrlöm magam, hogy helyesen tettem-e amit tettem. Józan ésszel tudom, hogy nem alkalmas rá, hogy vigyázzon a gyerekekre. Közben pedig ezzel a lépéssel végleg eltaszítottam magamtól. Akkor azt gondoltam kétségbeesésemben, hogy ez majd észhez téríti, rádöbbenti, hogy ez így nem mehet tovább. Mostanra azonban rájöttem, hogy pont az ellenkezője játszódhat le benne, önigazolást talált, végre valami kézzelfogható indokot, amivel kizárhat bennünket az életéből. Mert ő már csak ezt akarja, hogy egyedül lehessen, korlátok és kontrollok nélkül... :-((((
Nemcsak lelkileg, fizikailag is rosszul érzem magam. Alig bírok enni és inni valamit. Az étel gondolatától is hányingerem van. A gyomrom görcsben, és mintha elfogyna körülöttem a levegő, fuldoklom.
