Dani a fekete pónin fehér pólóban lovagol, Zsófi a háttérben dumál. :-)

Hamar meglesz az a még mínusz 5 kiló. J megint gondoskodik arról, hogy ne csak kicsit legyek padlón. Erről most bővebben nem írhatok, sőt... lehet hogy egyáltalán nem fogok írni. Csupán ennyi: a háború csak most kezdődik.

Ma már egy picit jobban vagyok, bár azt hiszem a lelkiismeretfurdalástól sosem fogok megszabadulni. Talán csak akkor, ha valami csuda folytán anyu elmenne orvoshoz. De félek, hogy mire eljut odáig, addigra már túl késő lesz. :-( Mint máskor is, most is be kell látnom, minden rosszban…

Borzasztóan érzem magam. Gyakorlatilag szombat óta ezen őrlöm magam, hogy helyesen tettem-e amit tettem. Józan ésszel tudom, hogy nem alkalmas rá, hogy vigyázzon a gyerekekre. Közben pedig ezzel a lépéssel végleg eltaszítottam magamtól. Akkor azt gondoltam kétségbeesésemben, hogy…