Pocsék hangulatom volt egész hétvégén, ezért aztán ki sem mozdultunk sehová. Kivéve szombat délelőttöt, mikoris a gyerekeket a barátnőmre hagytam és elmentem babaruha börzére, mert szinte mindent kinőttek. :-( Jó sport ez a börzézés, egy kis szerencsével nagyon jó dolgokat lehet venni fillérekért. Most már jó ideje innen öltöztetem a gyerekeket és senki meg nem mondaná, sőőőt...

Továbbra is az anyagi helyzetünk aggaszt. Egyfolytában azon töröm a fejem, mitévő legyek. Nem is nagyon tudok aludni emiatt. :-( Na és hát apás hétvége van, ez se dobja fel a boldogság-indexemet.

Szombat délután itt volt János, Dani még a kapuig se jött ki. :-( Túlságosan meg se erőltette magát, mikor Dani visszament a lakásba, mondtam hogy egy pillanat ráveszem hogy kijöjjön, de azt mondta János hagyjam. Hozott neki egy Kinder tejszeletet, és adjam át hogy puszilja.

Úgy látom Danit egyre kevésbé fusztrálja, hogy jön az apja. Most már tudja, hogy ha nem akar, nem kell elmennie, vagy nem kell beszélnie vele. Nem fél attól, hogy muszáj mennie. Régebben már órákkal előtte könyörgött, hogy nem akar menni, és láttam hogy szorong. Most már csak nyugodtan közli, hogy nem, és játszik tovább. Nem zaklatja már fel a dolog. Persze ez sem jó így, a helyzetünket nem oldja meg, de legalább már ő nem stresszeli magát, csak én. Úgy érzem időzített bombán csücsülünk.