Elérkezett az utolsó nap, utolsó este, hogy Dani még itthon van. Holnap indul az erdei iskolába a sulival és csak pénteken jön haza. Öt nap négy éjszaka... nem is tudom, hogy fogom kibírni... :-( Salgóbányára mennek, bár nem a világ vége, de most mégis az. :-( Rettenetesen rossz lesz nélküle, biztos vagyok benne, hogy Zsófit is megviseli majd a bátyus hiánya.

Eddig lelkes volt Dani, örült előre a kirándulásnak, bár ahogy közeledett a nagy nap, úgy csökkent ez a lelkesedés. Ma pedig már kifejezetten elmúlt, ha szóba került, elszomorodott, könnybe lábadt a szeme és azt mondogatta, hogy neki már túl késő... :-( Ez azt jelenti, hogy már jelentkezett, mennie kell, túl késő lemondani. Megígérgette, hogy mindennap írok neki üzenetet, hogy mindennap felhívom, és külön kérte, hogy Zsófika hangját is szeretné hallani a telefonban! Este aztán végképp eltört a mécses, velem akart aludni. Sírt és szorongatta a kezem míg el nem aludt. Jajjjj annyira fog hiányozni!!! :-(

Zsófi bezzeg élvezte a csomagolást, pakolást. Imád mindenféle felfordulást. :-) Egy dolgot beraktam a bőrönbe, kettőt kivett, míg aztán megelégeltem és bepakoltam őt. :-)))

Viccelődtem Danival, hogy Zsófit viszi magával a ruhák helyett, ő meg komolyan vette, és még késő este is azt kérdezgette, hogy akkor Zsófi is megy, ugye? :-D