A legtöbb férfi életében vannak "szent" dolgok. /Elnézést kérek előre is a többiektől... :-)/ Amikor nem lehet zavarni, lábujjhegyen jár a család, de a legjobb ha otthon sincsenek. Régóta próbálok rájönni miért van erre szükségük, és vajon ezek miért fontosabbak mint pl egy közös program. Nem tudom, asszem genetikai ok lehet a háttérben... :-) Ha focimeccs van, vagy Forma1 megszűnik a világ, ha vendégséget szervezek, vagy bármi programot, előre tájékozódnom kell, különben garantált veszekedésnek nézünk elébe. Eleinte próbálkoztam mindenfélével, de mostanra már rég beláttam, hogy egyetlen megoldás van: az alkalmazkodás. Ma egy ilyen "szent" nap van, úgy hívják: "Pókerpéntek", és jajj annak aki nem tartja tiszteletben. Ha jól számolom, körülbelül 3 éve, minden péntek ennek jegyében telik. Ezen a napon legtöbbször J haza sem jön munka után, vagy ha mégis, akkor csak egy villámlátogatás erejéig. Sokáig tartott, míg Dani megszokta, hogy ezeken a napokon nélkülöznie kell imádott Apát. Minden alkalommal kérdezgetett, hogy mikor jön már, és meg akarta várni míg hazaér. Ma nem kérdezett semmit.
Danika jelesre vizsgázott türelemből, büszke vagyok rá. Sajnos mostantól nagyon sok olyan helyre kell őt magammal vinnem, ami nem gyerekeknek való. Eddig J segítségére számíthattam bármikor, ha valamit intéznem kellett, ha műkörmöshöz mentem, vagy akár edzőterembe. Kereken 1 hónapja nem voltam már edzeni, mióta feje tetejére állt a világunk. Most már annyira hiányzott, hogy mozogjak, illetve levezessem egy kicsit a feszültséget, hogy bevállaltam és elvittem magammal a konditerembe. Az edzőmnek hasonló korú kisfia van, úgyhogy szerencsére könnyen vette az akadályt. Sőt, amíg én a ferdepadon hasaztam, a dvd-t is kicserélte Daninak :-). Kétszer kellett csak leszerelni a kissrácot, mikor ő is ki akarta próbálni a gépeket, de könnyen le lehetett szerelni. Azt hiszem nem lesz gond vele máskor sem, talán heti egyszer lejutok majd a terembe, a többi napon pedig marad a futás.
