Hiába minden fogadalmam, nem megy. Egyszerűen nem tudok jóképet vágni ahhoz, ahogy semmibe veszi a gyereknek tett ígéreteit. A tegnapi borzalmas elváláskor úgy lépett ki az ajtón, hogy: "Danika, este felhívlak telefonon!" és "Holnap este 6kor jövök, de lehet hogy hamarabb!". Hát persze, hogy nem hívta fel a gyereket és persze, hogy nem ért ide 6ra, hanem csak fél8-ra. Így aztán mire tornáztunk, megcsinálták a házi feladatot, fürdés stb, szinte nem is volt idejük játszani, még így is háromnegyed10-kor került ágyba Dani. Lehet, hogy egy hülye hisztis liba vagyok, de csak annyit kérek, hogy ahhoz tartsa magát, amit saját maga megígér.

Az egész estére rányomta a hangulatát a késése. Továbbra is megy a huzavona, hogy mi mindent akar elvinni a lakásból. Szeretném ezt most már lezárni. Minden este mikor itt van, az a szokásos menetrend, hogy összebalhézunk ezen. Elegem van, nem akarok vitázni. Meghozott egy döntést, el akart menni, vállalja ennek a felelősségét, és rendezze be a saját maga életét.

Harapós (vagy inkább hisztis? nem tudom) hangulatban vagyok. Ennek ellenére újra együtt voltunk, de most tényleg csak fizikailag. Nem vágytam egy kis osszebújásra sem utána. Indultam futni, úgyhogy sürgettem, induljon minél hamarabb. Kedden itt fog aludni, addigra remélem le tudok higgadni. Aznap lesz a szülinapja, megpróbálok majd bűbáj lenni :-)