Nem találom a szavakat. Nem értem, ésszel fel nem foghatom hogyan teheti ezt meg egy édesapa a gyermekével. Daninak szerdán lesz a születésnapja, ekkor csak itthon ünnepeljük, szombatra pedig megszerveztem a szülinapi buliját. A szombati buli időpontját J-vel már több mint egy hónappal ezelőtt lefixáltam, miatta tettük 10-ére, mert 3-án nem ért rá. A gyereknek ez nagyon fontos, ott lesz minden barátja, hatalmas élmény, végre ő lehet a középpontban, minden évben nagyon várja. És ezen az eseményen édesapja úgy döntött, hogy nem vesz részt, mivel fontosabb dolga van, valószínűleg T-vel. Dani borzasztóan csalódott lesz, hogy pont az Apukája nem lesz ott.
Betelt a pohár nálam. Hetek óta a kedvét lesem, főzök, mosok rá, alkalmazkodok, a gyerek előtt magyarázkodok a be nem tartott ígéretei miatt. Ő pedig azt gondolja bármit megtehet.
Holnap lesz J születésnapja, már megvettem az ajándékát, megsütöttem a kedvenc sütijét, a gyerekkel meglepetést készítettünk neki. Kimostam a tegnap idehozott szennyesét, csomagoltam neki holnapra ebédet, hogy reggel elvigye. HÁT NORMÁLIS VAGYOK ÉN???????
Ezennel befejeztem a jófejséget. Ha számára ennyit ér a gyerek boldogsága, akkor én is így állok hozzá a jövőben. Mostantól kezdve nem láthatja a gyereket addig, amíg valóban nem ő a legfontosabb az életében. Én nem akarom elszakítani a gyereket az apjától, de amíg J-nek ez kényszerű kötelesség, addig nem kívánok együttműködni, és nem akarom együtt nevelni Danit. Majd ha újra APÁNAK érzi magát, és azért jön, mert hiáyzik neki Danika, nem pedig azért mert muszáj.
