Fáradt vagyok, a nap bármely percében el tudnék aludni, pedig próbálom kímélni magam a lehetőségekhez képest. Ismerős ez az érzés, Danival is szinte végig aludtam az első néhány hónapot :-). Akkor - bevallom - nem igazán szerettem a terhességet, annak ellenére, hogy tervezett volt, és nagyon akartuk. Megriasztott, hogy nem vagyok ura a testemnek, aggódtam mi lesz, megviseltek a tünetek. Most végtelen nyugalommal és örömmel állok elébe, csupa ismerős érzés ami a testemmel történik, élvezem minden pillanatát, tudom, hogy minden rendben lesz.

Apósoméknál voltunk ma Danival, ők is felköszöntötték az ifjú 7 évest. Az utóbbi néhány évben megszakadt a kapcsolatom velük, pedig semmi konfliktus nem volt közöttünk. Nagyon aranyosak, jóindulatúak, szeretnek bennünket. Szégyellem, hogy elhanyagoltam őket. Kár, hogy J elköltözése kellett ahhoz, hogy újra közelebb kerüljünk egymáshoz.

Az estét Apával töltöttük, kivételesen jó hangulatban. Dani még mindig a szülinapi ajándékok bűvöletében van, és egyfolytában az új játékokkal játszik. Igazán nem panaszkodhat, soksok klassz dolgot kapott! :-)

Nem tudom mi történt J-vel, különösen figyelmes volt ma. Már-már kedves :-). Azt hittem le fogok bukni :-) ugyanis hozott nekem egy üveg piát (nem reklámozom) ami a kedvencem, de nem ittam meg, és csak valami átlátszó kifogást találtam hirtelen. Megijedtem, hogy kikombinálja, miért nem iszom alkoholt... előtte pedig vele cipeltettem be dobozokat, amiket máskor én behoztam volna, de nem akarok most emelgetni. Ha kicsit végiggondolja, simán rájön, vagy csak én gondolom, hogy túl egyértelmű?!

Jó volt ma este vele lenni, nagyon egy hullámhosszra kerültünk. Szeretem ezeket a bensőséges pillanatokat, senki másnak nem tudom ennyire őszintén átadni magam.