Keresgélem a szavakat arra ami történt, de nem találom. Érzelmi tornádó söpört végig rajtam, rajtunk. J zokogva borult Dani nyakába, azt mondta hazajön, mert itt a helye. Még a jegygyűrűjét is felvette - kb 10 percre. Majd T felhívta, és levette. Innentől félóránként változott a döntése... Végül úgy váltunk el, hogy valószínűleg visszajön, de időre van szüksége. Most pont jól jön, hogy elutazik 3 napra céges rendezvényre. Távol mindenkitől lesz ideje gondolkodni.

Rettenetesen megviselt ez az egész este... még a pocakom is elkezdett görcsölni, és remegtem az idegességtől. Egészen eddig nem számítottam rá, hogy vissza fog jönni, pláne nem ilyen hamar. Erre most meglengette az orrom előtt a lehetőséget, majd meggondolta magát. Nyugodtnak kellene lennem, de a legkevésbé sem vagyok az. A babának kell most a legfontosabbnak lennie, nehogy valami gond legyen. De annyira szeretem J-t... nem tudok higgadtan várni a döntésére... szükségem van rá, képtelen vagyok nélküle élni.