Reggel jött J, hogy elvigye Danit az óvodába. Késett több mint negyed órát, hiába kérem, hogy legyen pontos, mert időre kell mennem reggelente. De nem is ez volt lényeg. Beállított egy bőröndnyi szennyes ruhával, hogy kimosnám-e? Először azt hittem viccel. Azok után, hogy kb egy hete ennyire ocsmányul viselkedik velem, nem foglalkozik Danival, azok után legyek olyan jó fej, hogy mossak rá??? Ráadásul két napja odaadtam neki a mosógépemet, csak annyi kéne hogy ide hívja valamelyik haverját, megfogják, és elviszik a gépet, és kimossa ő maga. Azt mondja nincs aki segítsen elvinni. Érdekes, hogy amikor engem kell mocskolni, akkor sok haverja van, aki egy emberként állítja, hogy én mekkora bunkó és szemétláda vagyok, de ha segíteni kell akkor hol vannak? Grrrrrr.....
J nem tud felülemelkedni a sértettségén. Megpróbál ott keresztbe tenni nekem, ahol csak tud. De nem látja, hogy ezzel a kicsinyes bosszúval egyrészt saját magát járatja le, másrészt kizárólag Danival szúr ki. Megkértem már egy hete, hogy a mai délután ő menjen Daniért az oviba, mert dolgom van. Akkor beleegyezett, sőt még hét elején is megerősítette ezt. Erre ma reggel közölte, hogy mégse megy a gyerekért, mert ne rángassam őt. Nekem muszáj volt elintéznem a dolgomat, így negyed 4 helyett negyed 6-ra értem az oviba. Most ez kivel volt kiszúrás? Csak és kizárólag Danival...
Most már nem húzom fel ezeken a dolgokon magamat. Persze bánt ahogy viselkedik, de nem magam miatt, hanem azért mert Dani issza meg ennek az egésznek a levét. Ha tudna normálisan viselkedni, mindenki számára elfogadható mederbe terelhetnénk a kapcsolatunkat. De ebben a stílusban nem fogunk tudni együttműködni.
Este elmentem futni, annak örömére, hogy ilyen kellemes idő lett. Nagyon jólesett kiadni a gőzt. És kihasználom még ezt a rövid időt, amíg futhatok, mert ha elkezd nőni a pocim, már másfajta mozgást kell találnom... :-D
