Megkezdtük a 8. hetet! :-) A kis pocakmanó egyelőre csak hányinger formájában adott életjeleket, úgy viszont nagyon határozottan... :-D No de nem baj, nem bújkálhat már sokáig, holnap megyek ultrahangra!

Danika ma végre Apázhatott egy kicsit. J vitte a gyógypedagógushoz, és mire hazajöttek, tele is tömte a gyerek fejét hülyeségekkel. Nem aggódok emiatt, a gyerek nem hülye, csak kicsi. Idő kérdése, hogy rájön, ki az, aki valóban szereti őt, és valóban megtesz érte mindent. Nem veszi észre J, hogy folyamatosan maga alatt vágja a fát.

Itt maradt este, hogy Danival legyen. De mégsem foglalkozott vele, hanem leült számítógépezni. Én közben szimultán főztem és játszottam Danival. Végül hosszas könyörgésre egy parti dominót volt hajlandó játszani, majd elhúzott.

Még ahogy kikísértem, kérdeztem, hogy számíthatok-e rá, ha szerdán el kell hozni az új mosógépet? (Ugyanis a régit nekiadtam, hogy tudjon mosni.) Nem kerülne neki semmibe, csak egy kis jószándékba, ui a céges kocsijába beférne. De persze nemet mondott, nem hajlandó segíteni, csak hogy kiszúrjon velem. Jó tett helyébe jót várj. Vagy mégse?