Remek ízelítőt kaptunk ma Danival a magyar egészségügy jól szervezettségéből. Vérvételre kellett mennem 7-re, utána pedig Danival hallásvizsgálatra 8-ra. Tudtam, hogy sokan lesznek, ezért odamentünk 3/4 7-re, de ami ott volt, arra nem számítottam... Kereken 2 órát kellett sorban állnom, étlen, szomjan, terhesen, gyerekkel... grrrr.... Persze elkéstünk a hallásvizsgálatról, és az orvos még minket szúrt le. De akkor már úgy voltam vele, nem érdekel, csak szabaduljunk el onnan.

Daninak nagyon Apás napja volt. Rengetegszer emlegette, hogy "az én Apukám". Most az én Apukámnak építek, majd ha az Apukám jön, majd az én Apukám... a szivem szakad meg érte, hogy közben meg az Apja magasról tojik rá. Estefelé már végképp nem hagyott békén Dani, hogy hívjuk fel, végül belementem. J-nek magától eszébe nem jut, hogy felhívja a fiát. Hogy lehet valaki ekkora........