Elég volt J-ből, és a barátnőjéből, T-ből is. Ma újabb levelet küldött, tele fröcsögéssel, zsarolással, vádaskodással. Átsüt a sorok között, hogy ezeket valaki sugalmazza neki. Elegem van ebből az egészből, hagyjanak mindketten békén a gyerekeimmel, hogy éljük nyugodtan az életünket, tegyük a dolgainkat. Nemhogy nem segít J, de ahol csak tud, bosszúból keresztbe tesz annak, hogy felnevelhessem normálisan egyedül a gyerekeinket. Nem kértem tőle a picivel kapcsolatban SEMMIT. Csak annyit, amit a Daninak önszántából felajánlott, annyit tegyen meg. Csak azért is végigcsinálom, és csak azért is meg fogom találni a megoldást arra, hogy mindhárman (mindnégyen, bocs Brúnó :-) ) nyugodtan, biztonságban élhessünk együtt.

Csak ront a lelkiállapotomon az is, hogy ramatyul vagyok. Állandósult a rosszullétem, egész nap émelygek, és felborulok a fáradtságtól. Persze tudom, hogy ez így van rendben, de könnyebb lenne elviselni, ha nyugalom venne körül, és nem lenne ekkora nyomás rajtam.