Nehezen tűröm ezt a bizonytalanságot, amiben most élünk. Nem attól tartok, hogy nem tudom megoldani az életünket, hanem rosszul érzem magam attól, hogy nem tudok tervezni, mert nem tudom mire számítsak. J azt ígérte, mielőtt kiderült hogy terhes vagyok, hogy a ház részét Dani nevére iratja. Most fogalmam sincs mi a terve, és nagyon nem mindegy a jövő szempontjából, hogy ki kell fizetnem, vagy sem. Az idő pedig rohan, júniusban megszületik a pici, addigra tiszta körülményeket kell teremtenem magunk körül. Szeretnék túllenni a váláson, gusztustalan J taktikázása, és arra irányuló viselkedése, hogy ellehetetlenítsen. Szeretnék egy igazságos bírósági döntés után a lehető legkevesebbet tudni J-ről.

Nem mellesleg megkezdtük a 10. hetet. :-D Ez azt jelenti, hogy elérkeztünk a terhesség negyedéhez! Egyszercsak azon kapom majd magam, hogy indulni kell szülni :-DD Néha úgy érzem úgy száguld az idő, mintha gyorsvonatban ülnék, néha meg ólomlábakon jár...