Dani nagyon nyűgös volt ma. Sajnos nem is igazán tudtam vele foglalkozni, mert még dolgoztunk anyuékkal, ezért valószínűleg unatkozott. Bár ennek ellentmond, hogy a sísuliba sem volt kedve menni. Ezt mondjuk megértem, nekem is nehezemre esett, ebben a ködös nyirkos időben kimozdulni. De hát ez van, ennyi friss levegőre mindkettőnknek szüksége van.

Szóval egész nap csak nyafogott, hogy nem tud mit csinálni, és szeretne egy játszótársat. Most már egyre inkább azt gondolom, hogy hiba volt nem vállalni már régebben egy testvért. Társaságra, és főleg gyerektársra vágyik, akivel játszhatna. Sajnos én hiába vagyok itt neki, nem mindig tudok leülni mellé, mert sokszor van, hogy dolgoznom kell. :-( De az sem lenne megoldás, ha állandóan csak vele foglalkoznék, mert egy gyereknek a saját korabeliek társaságára is nagyon nagy szüksége van. Remélem majd a kistesó kicsit segít. Eleinte persze még nem lesz Daninak társaság, de ahogy cseperedik, szerintem élvezi majd, hogy megtaníthatja egy csomó mindenre.