Ebédre voltunk hivatalosak barátainkhoz. Hűű nagyon finomakat ettünk, bár már késő este van, még mindig tele van a pocakom... :-D Jó sok gyerek összegyűlt, 5-en voltak, úgyhogy nem is volt teljesen zökkenőmentes :-(. Sajnos az utóbbi időben, néhány hétben azt vettem észre, hogy Dani kezd agresszív lenni. Ez megnyilvánul mind szavakban, mind fizikai bántalmazásokban. Több ismerőstől is visszahallottam, illetve tanúja is voltam, hogy dühödten közli "Én vagyok a főnök!" és megpróbálja durván ordítva keresztülvinni az akaratát, ha pedig ez nem sikerül, akár tettlegességig is elmegy. Na ez az amitől tartottam, hogy Apja távozása ezt fogja kiváltani. Ezt az "én vagyok a főnök" dumát, tudom, hogy a János ültette el benne. Mikor elviszi, akkor beszéli bele ezt a hülyeséget. Az agresszió pedig.... hát, ezt nyilván nem Apja mutatta, valaminek a kompenzációja, nem vagyok gyermekpszichológus, nem tudom.

Ha nem múlik ez a viselkedés hamarosan, esetleg súlyosbodik, kénytelen leszek elvinni szakemberhez. Egyre kevésbé szívesen engedem egyedül, a szoros felügyeletem nélkül gyerekek közé, mert kellemetlen, hogy sírásba, verekedésbe fullad a játék. Pedig már 7 éves elmúlt, nem egészséges, hogy minden másodpercben ott álljak felette és kontrolláljam a viselkedését. Aggódom.