Elérkeztünk a 12. héthez!!! :-D Nagy vízválasztó ez a terhességben - lelkileg, merthogy fizikailag semmivel sem másabb, mint az előző vagy a következő :-D. Ez az első trimeszter utolsó hete, a szakirodalom szerint a szenvedésnek (értsd: rosszulléteknek) vége, a következő trimeszter maga lesz a felhőtlen boldogság... kirobbanó formában fogom élvezni, ahogy nő a pocakom... Na majd meglátjuk! :-D Az mindenestre tény, hogy a hányinger és az émelygés múlóban van, egyre ritkábban és egyre enyhébben érzem. Fáradt sem vagyok olyan borzalmasan mint eddig, bár nem esik nehezemre az alvás, továbbra sem.

János elvitte reggel Danit oviba, és délután a gyógypedagógushoz is, illetve onnan hazahozta. Meglepő módon hosszú idő óta az első alkalom volt, hogy nem veszekedtünk, ha egy légtérben tartózkodtunk. Ennek oka az lehetett, hogy végre tiszteletben tartotta a kérésemet, hogy ne cseszegessen.

Este azért persze kiderült, hogy mégis forralt valamit. Ugyanis Dani elkezdett könyörögni, hogy vasárnap hagy mehessen Apával tekézni. Ez azért nem egészen így működik, hogy a gyerektől tudom meg mit tervez, és először a gyerekkel beszéli meg, és felbujtja, hogy engem nyúzzon. Ennek a tisztességes útja az lett volna, hogy előző héten pénteken velem leegyezteti, majd utána mondja el a gyereknek. Így semmi akadálya nem lett volna.