Napok óta nem került szóba egy téma, pedig nagyon is foglalkoztat. Igen, a válás. Szándékosan nagyon keveset írok erről a blogban, annak ellenére, hogy történnek az események, napmintnap egyeztetek az ügyvéddel, intézzük a papírokat, keressük a lehetőségeket. Szerintem határozottan jól állunk, egyáltalán nem vagyok kétségbeesve, sőt, a helyzethez mérten bizakodva állok a per előtt. A törvény bennünket véd.

Rsézleteket azért nem írok, mert nem akarom, hogy a perben ezt János felhasználja, de legalábbis tudja, hogy mire készülünk. Tudom, hogy több olyan ember is olvassa rendszeresen ezt a blogot, aki János barátja és "ellenünk van" és rosszindulatúan felhasználja az itt olvasottakat. Emiatt erősen cenzúrázom az írásaimat, és nemcsak ebben a témában. Sajnálom, így nem az igazi, mert nem írhatom le mindig őszintén a gondolataimat. :-(

Elmondtam ma a főnökömnek hogy terhes vagyok. Nagyjából tisztában van az itthoni helyzetemmel, úgyhogy azt vártam, hogy minimum kétségbe vonja az épelméjűségemet :-DDDD Persze nem ez történt, nagyon aranyos volt, ő maga is három gyermekes gyakorló anyuka. Azt mondta szóljak, hogyha bármire szükségem van, és gondolatban gyorsan át is futotta, hogy milyen babaholmikat tudna nekem összeszedni :-D

Na ilyenkor van bőghetnékem mindig, mikor szinte "idegen" emberek azonnal velem örülnek, segítenek és mellettem állnak, Picurkám édesapukája meg a pokolba kívánja... :-(