Borzalmasan ébredtem reggel. Olyan volt, mintha agyonvertek volna. És ez az érzés valahogy egész nap nem akart elmúlni. Nem tudom mi lehet ez. A terhességi rosszulléteim szinte teljesen elmúltak, igaz sokat dolgoztam a napokban, de időben lefeküdtem tegnap este. Betegnek nem érzem magam, csak valami rettenetesen fáradtnak, rosszuk esik minden mozdulat. Holnapra túl kellene lendülnöm ezen, mert családlátogatásra megyünk, messzire.

Danika megkért, hogy süssek neki ma banános sütit. Nem vagyok kimagasló tehetség a konyhában, de azért jól elboldogulok általában. Most kicsit tartottam a feladattól, mert a gyümölcstorta nem tartozott eddig az erősségeim közé :-) Összeszedtem azért magam a becsület kedvéért :-) a végeredmény már a hűtőben pihen. Remélem ízleni fog a kedves megrendelőnek :-D

Előszedtük Dani görkoriját délután. Még mindig nagy lelkesedéssel emlegeti a múltkori jégkorcsolyázást, gondoltam gyakorlunk "szárazon" egy kicsit addig is, amíg nem jutunk el megint a jégre. Érdekes, hogy mennyivel magabiztosabb a görkorin. Én valahogy nem érzek ekkora különbséget a kettő között saját esetemben. Bár az én szívem inkább a síelésé :-D