A 13 továbbra sem a kedvenc számom, most mégis örülök neki, hogy beléptünk a 13. hétbe. Már egy hete is írtam, hogy most siettetném az idő múlását, mert szeretnék túlleni ezen a korai kritikus időszakon. Továbbra is minden a legnagyobb rendben, remekül vagyunk. Fájdogál néha egy kicsit a hasam, de nem aggódom emiatt, szerintem ez normális. Mostantól határozottabban fog nőni a pocim, helyet csinál magának a kis Picurkám.

Nagyon gyorsan eltelt a mai nap. Sok dolgot sikerült elintéznem, de a felét sem annak, amit terveztem. Rosszul van ez kitalálva... egy napnak legalább 48 órásnak kellene lennie, hogy mindenre jusson időm :-D

János ma reggel megint hozta a formáját. El akart vinni, illetve el is vitt szerszámokat itthonról. Alapvetően nem is ezzel van a baj, hanem a stílussal. Mivel már elköltözött, elvitte a dolgait, szerintem minimum elvárható, hogy ha valamire igényt tart, akkor azt elmondja/elkéri/megbeszéljük. És én majd erre reagálva odaadom/kölcsönadom/nemadom. Ő ehelyett, mikor jött Daniért reggel, önkényesen összerámolt dolgokat, és se szó se beszéd el akarta vinni. Hát persze hogy nem adtam oda, ilyen stílusban nem is fogok soha semmit... Végül azokat a szerszámokat vitte el, ami szerinte céges, de nekem azért vannak kétségeim, hogy nem csak azok voltak...