Nehezen mennek a hétköznapok. Úgy tűnik a szakirodalomnak abban igaza lett, hogy a hányingeres időszaknak vége. Viszont a fáradtságot nem bírom legyűrni. Tény, hogy tehermentesen :-) sem volt könnyű reggel fél 6-kor kelni, és egész napos munka-rohangálás-gyerekezés után este 11-kor ágyba esni. Most azonban még nehezebb. Úgy próbálom túlélni, hogy amikor csak lehet alszok 1-1 órácskát. Ez ahhoz elég, hogy nem esek össze, de közben meg totál le vagyok maradva a házimunkákkal. Zavar, hogy nem tudok akkora rendet tartani, mint szeretnék. :-((

A munkahelyemen főnököm hozzájárult, hogy több jogosultságot kapjak távoli eléréshez, így talán megoldható lesz, hogy heti 1 napot ittthonról tudjak dolgozni. Már ez is nagy segítség lenne, mert így aznapra ha nem kell utazgatnom nyerek 2-3 órát.

Danikáról keveset írtam mostanában. Ennek oka az lehet, hogy ő okozza a legkevesebb problémát nekem. :-) Élmény vele lenni, annyira okos nagyfiú. A nevelését próbálom az önállóság irányába terelni, felkészíteni arra az időszakra, amikor nem tudok azonnal ugrani hozzá a Picúrka miatt. Már szépen felöltözik/levetkőzik teljesen egyedül, wc használatnál sem kell segíteni, megtanult egyedül megfürdeni (csak a kukacnál kell segítenem :-)), szépen rendet rak ha kérem, és most már a tv bekapcsolása miatt sem kell felmásznom az emeletre... :-D Lassan teljesen önellátó lesz, rám nem is lesz szükség :-DDDD