Vendégeink voltak délután, Dani egyik ovistársa és anyukája látogatott meg bennünket. Mi is voltunk már egyszer náluk, Dani azóta is emlegeti, hogy jöjjenek hozzánk látogatóba. :-) Nagyon aranyos kisfiú, ő is autista mint Dani, mégis teljesen más. De őket nem érdekli a különbség, remekül megértik egymást. :-) Dani megmutogatta neki a legóit, de a kisfiút inkább az autók érdekelték, úgyhogy Dani alkalmazkodott és a nagy parkolóházzal játszottak. Azért olyan nagy dolog ez, mert a kisfiam nem nagyon tud alkalmazkodni, a gyerekek között ő diktál, ahogy az óvónő fogalmazott: "vezéregyéniség". Most mégis feladta a saját elképzeléseit, és azt játszotta, amit a vendég kisfiú szeretett volna.

Kicsit bepánikoltam ma, a munkahelyemen az egyik főosztályon úgy tűnik végigsöpört az újinfluenza. Szerencsére nem azon a telephelyen, ahol én is dolgozom, hanem pár kerülettel arrébb. Na de sok kolléga ingázik a két hely között, csak idő kédése, hogy nálunk is megjelenjen. Kaptunk védőmaszkokat, hogy használja aki gondolja. Tudom, hogy nekem is kellene, de valahogy fura ha belegondolok, hogy akkor most nekem egész nap munkahelyemen maszkban kellene dolgoznom?! Ezt még szoknom kell...