Először arra gondoltam, kihagyom a mai bejegyzést, de végül meggondoltam magam. Mégis megírom, de nagyon erősen cenzúrázom - saját magam. Ha most arról írnék, amiről jólesne, akkor nyomdafestéket nem tűrően tele lenne trágár szavakkal. Forr bennem a düh, de csakazértis írok egy "rózsaszín" posztot :-DDD

Danika hihetetlenül ügyes volt a mai tornán. Egyelőre még csak most tanuljuk be az új gyakorlatokat, ilyenkor általában több hét mire összeáll a mozgás, a ritmus, a mondóka egyszerre. Ez különösen nehéz, mert három dologra kell egyszerre figyelnie. A mondókát eleinte nem is mondjuk csak a mozgás és a ritmusa meglegyen, ha stabil, akkor mehet nehezítésként. No hát erre az történt, hogy Daninak nemhogy sikerült a gyakorlat, pedig eddig egyáltalán nem tudta megcsinálni, hanem ráültette a mondókát is saját magától, amit pedig még nem is gyakoroltunk eddig... csak álltam ott, hirtelen nem is értettem... Megdöbbentő miket produkál néha. Utána pedig új társasjátékot játszottunk, amiben szintén zseniális volt. Azt hiszem ezt megveszem neki Karácsonyra, úgy élvezte, nem is akarta abbahagyni :-)))

Főnököm szerint már kezd látszódni a pocim. Hát... nem tudom, tény hogy a gombokkal küzdök :-) a mérleg nem mutat többet. Szerintem csak az látja, aki tudja hogy látni kell valamit. Egy kolléganőm viszont rácáfolt (ő nincs tisztában az állapotommal), és szóvá tette, hogy milyen sokat fogytam mostanában, és milyen vékony vagyok. Nah most akkor hogy is van ez??? :-D