Voltam a genetikai ultrahangon, továbbra is minden a lenagyobb rendben! :-) Picúrkám 6,5 cm ülve, ami egy ennyi idős ultrahangnál látható, az minden úgy nézett ki, ahogy annak kell. A doki szépen megmutogatta, hogy mi micsoda. A fejét felismertem :-D, de amikor tovább ment, hogy itt a lába, a combja, a talpacskái... itt a keze... hááááát.... elvesztettem a fonalat. :-D Kisebb nagyobb pacákat láttam csak, de teljesen logikátlanul, engem még nagyon távolról sem emlékeztetett egyik sem talpacskára. De azért hiszek a tudománynak, biztosan ott voltak :-D Kaptam emlékbe egy képet is, az viszont szenzációs, tökéletesen kivehető az arca, a szeme, az orrocskája és a szája is. Nagyon édes :-)))
Rákérdeztem, hogy érezhettem-e már a baba mozgását, nem túl korai-e még. Úgy tűnik igazam volt, nem hallucináltam tegnap, tényleg Őt éreztem. :-) Eleinte nagyon nehéz megkülönböztetni a baba mozgását a bélmozgásoktól, emlékszem, Daninál viszonylag későn tudtam szétválasztani, valahogy kb. félidőtől volt egyértelmű. Most sem a tegnapi volt az első gyanús mozgás, de abban még nem voltam biztos. A tegnap esti azonban teljesen egyértelmű volt, csak korainak tartottam, azért kételkedtem, de az orvos szerint érezhettem már.
Nagy mérföldkövei ezek a terhességnek, eddig csak a két csíkból, a rosszulétekből és az orvos állításából tudtam, hogy terhes vagyok. Persze érzi azt az ember, és az első perctől imádja. Mikor azonban megláthatom először az arcocskáját, vagy megérzem ahogy mozgolódik a pocimban, kézzelfoghatóvá válik... bármikor elővehetem a képet, és... tényleg ott van, nem csak álmodtam... nem tudom leírni ezt az érzést... nagyon boldog vagyok.
