Meglepően jól telik a Karácsony. Anyuéknál vagyunk, nem az a meglepő, hogy jól érezzük magunkat náluk. :-) Hanem azt hittem, hogy depis hangulatom lesz, így az első Karácsonyon "csonka család"-ként, de nem. Bevallom, szenteste, a fa mellett még csak eszembe se jutott János, annyira megragadott, hogy Dani mennyire örült. Csak órákkal később jutott eszembe Apa, és ezen magam is nagyon meglepődtem. És akkor sem úgy, hogy de hiányzik nekünk, hanem hogy sajnálhatja, hogy kimarad a fia életének legszebb pillanataiból, én pedig nagyon-nagyon örülök, amiért láthatom őt boldognak...

Anyuék ismét kitettek magukért a konyhában! A teljesség igénye nélkül: húsleves, halászlé, töltött káposzta, sült kacsa, sült kacsamáj, aszpikos nyelv, párolt káposzta, bejgli, kuglóf... már lassan rosszul vagyok, annyit ettem... pedig még holnap is itt leszünk :-D

Brúnó kutya is élvezi a helyzetet. Anyu a konyhaasztal alá vackolta be, ami ellen semmi kifogása, így állandóan szemmel tarthatja az ünnepi menüt. :-D És mindenki dugdossa az asztal alá a finomanábbnál finomabb falatokat neki!