Picurkám egyre többet mocorog. Persze főleg olyankor érzem, amikor nyugodtan ülök/fekszek, és nincs zavaró körülmény. De a nemtetszését is gyakran kifejezi, pl akkor amikor nem úgy fekszem, ahogy neki is jó. Például imádok hason aludni, és a pocim méretétől még bőven tudnék is, ám a kis zsiványnak ez nem teccik, és addig ficánkol, míg meg nem fordulok, aztán megnyugszik és elalszunk. :-D

Danikának nagyon nincs kedve az ovihoz. Már itthon is alkudozott, hogy nem akar menni, de a csúcs az volt, hogy délután azzal fogadtak, hogy kedden és szerdán se jön Dani, vagy csak kedden? Merthogy olyan meggyőzően előadta az óvónőknek, hogy ő nem megy másnap oviba, hogy simán elhitték neki. :-)

Délután voltunk a gyógypedagógusnál, és mivel nem volt kedvem ebben a hidegben elmenni, az előtérben vártam, így fél füllel hallottam a foglalkozást. Uhhh... borzalmas volt... Beszélgetés közben szóba került a család, szülők, házasság, válás. Dani elkezdett mesélni az itthoni dolgokról - ahogy ő látja. Én pedig kint ültem az ajtó előtt és csak potyogtak a könnyeim. Most szembesültem azzal, mennyire megviseli Danit, hogy elhagyta az apja. Sosem fogom tudni Jánosnak megbocsátani, hogy ekkora sebet ütött a gyerek lelkén, azzal a mentséggel, hogy "boldog akar lenni".