Pár nap kényszerszünetet kellett tartanom a blogírásban, mivel végleg megadta magát a számítógépem. Szerencsére viszonylag egyszerűen orvosolható volt a probléma, ezúton is köszönöm szépen a javítást egy kedves barátomnak!!! Igazából nem is az esett a legjobban, hogy megjavította, hanem mikor felhívtam, hogy segítséget kérjek, szóhoz sem hagyott jutni, hanem szinte már köszönés helyett azzal kezdte, hogy vigyem el hozzá a gépet, megnézi! :-DDD Na ezek a pillanatok tartják bennem a lelket...

Egész életemben voltak körülöttem barátok, vagy olyanok akikről azt gondoltam a barátaim, de soha nem éreztem hogy annyi szeretet áradna felém, mint ebben az időszakban. Sokan átölelnek, megfogják a kezem, és biztosítanak róla, hogy mindenben mellettem állnak. És nekem azonnal bőghetnékem van a meghatottságtól. Hálás vagyok, és remélem egyszer majd tudom viszonozni.

Eseménytelenül telt a hét. Dani oviban volt, én dolgoztam, kivéve ma, amikoris orvoshoz kellett mennem. Genetikai tanácsadáson voltam, az orvos azt javasolta, hogy csináljunk magzatvíz mintavételt, én is erre számítottam. Két hét múlva pocakszúrás... :-( A pocim hirtelen látványosan elkezdett gömbölyödni, azt hiszem elértük a letagadhatatlan kategóriát. :-) Talán bő pulcsiban még olyan mintha csak híztam volna, de szűkebb ruhában vége a titkolózásnak.

János nem jött Danihoz egyáltalán a héten. Sem reggelente nem vitte oviba, sem pénteken délután nem jelentkezett érte. Egyrészt persze bosszant, hogy nem érdekli a gyerek, másrészt meg azt gondolom legalább nyugalom van. Danit sem zaklatja fel, és velem sincs alkalma balhézni.

Hétfőn beszéltem Jánossal pár percet, felhívott, hogy vissza akarja hozni a macskáját, mert nála szétszedi a lakást. Nem egyeztem bele, mert mikor elvitte, akkor is nekem kellett eltakarítanom a macska után mindent, még a koszos alomtálat is úgy hagyta. Nyilván bosszúból. Most meg szívességet kér, hogy visszahozhassa. Ennyit beszéltünk, azt nem kérdezte meg hogy van Dani.