A mai napom teljes egészében ráment a szokásos havi kontrollra az endokrinológusnál. Nem értem mi a fenének adnak előre időpontot, ha annak még csak megközelítőleg sincs köze a valósághoz. Két és fél órát kellett várakoznom az ötperces vizitért, de azért csak ennyit, mert már indulnom kellett az oviba Daniért, ezért bekopogtam, hogy megsürgessem a dolgokat. Alapvetően türelmes vagyok, de elszakadt a cérna...

Este még fogorvosnál is voltam, ott már nem kellett sokat várnom, legfeljebb annyi a bosszantó, hogy nem akar rendbejönni a fogam. Nagyon szeretem ezt a fogorvos "bácsit", felüdülés hozzá járni, mindig jókedvűen jövök el tőle. Lehet, hogy a fogam is csak azért szórakozik, mert szeretek odajárni??? :-DD

Szerencsére mára jobban vagyok, a derekam is, és a hasam is kevésbé fájt már. A derekammal, azt hiszem lesznek még gondok, ahogy nő a pocim. :-(

Danit ma nagyon megdícsérték az oviban is és a gyógypedagógusnál is. Büszke vagyok rá! :-) Gondolkodóba estem egy dolgon, nem tudom mit tegyek. Elveimmel ellentétes, hogy én a gyereket még a suli előtt otthon írni-olvasni tanítsam. Azt gondolom, hogy ezzel sokat árthatok is, ha nem jól teszem. De Dani most már napok óta azzal nyúz, hogy tanítsam meg, és másról se beszél, hogy ezvagyaz milyen betű. Mutassam meg hogy kell leírni, ha meg nem érek rá, másolgat szavakat a meséskönyveiből. Most mi lenne a helyes vajon? Elégítsem ki a kíváncsiságát, és tanítgassam, lovagoljam meg ezt az érdeklődést? Vagy hagyjam az iskolára, de az olyan messze van még, lehet hogy ezzel kedvét szegem.