Nehezen bírok koncentrálni. Egyre jobban a terhesség körül forognak a mindennapjaim, pedig azt gondolom, hogy ennek később lenne itt az ideje. Persze ha semmi más dolgom nem lenne, csak láblógatva kényelmesen élvezni a pocaknövesztést, akkor semmi baj nem lenne ezzel, de nekem egyelőre még nagyon sok más dolgom van. :-(
Danira sokkal több energiám jutott annak idején, már ebben az időszakban is. Tény, hogy vele a terhességem a mostanihoz képest idilli feltételek mellett telt. Bár dolgoztam akkor is sokáig, nem kellett egy nagyobb gyerekkel foglalkozni és mindenben volt segítségem. Most, hogy mindent egyedül kell csinálnom, már csak beájulok este az ágyba, megsimogatom a pocakom, és már alszok is. Napközben pedig csak nyűg, mert egyre nehezebben mozgok a növekvő hasamtól, nem emelhetek nagyot, óvatosabban mozgok, hol fáj, hol nyom, napokat töltök orvosi vizsgálatokon, és még attól is rettegek nehogy elkapjak valami betegséget, a négybetűst le se merem írni...
Danika ma sírva fogadott az oviban. A probléma az volt, hogy az egyik kisfiú szétszedte, amit ő épített. Nagyon nehezen érti meg, hogy az ovis játékok nem az övéi, azzal bárki úgy játszhat ahogy akar, és ha legózott, akkor bizony más azt lebontja. Hozzá van szokva, hogy itthon a játékai úgy maradnak, ahogyan ő azt hagyta. A "közös" és "együtt" fogalmakat a gyakorlatban még sokat kell fejleszteni!
Brúnót ma elvittem az állatorvoshoz, esedékes volt a veszettség elleni oltása. Kiderült, hogy a bűzmirigyét is kellett nyomni. Így most szegénynek több méteres körzetében nem lehet megmaradni, mert a hosszú szőrére is jutott. Átkereszteltem "Büdöskére"... :-D
