Fárasztó, de nagyon jó napom volt. Sok mindent gondoltam volna, de azt nem, hogy egyszer majd ilyet írok, arról a napról, amikor az első válóperes bírósági tárgyalásom volt. Szóval... megvolt, és bár semmilyen döntés nem született, mégis abszolút pozitívként éltem meg a tárgyalást. Jó döntés volt az ügyvédváltás, jól felkészültünk, minden úgy ment ahogy mennie kellett. Az ügyvédem mind szakmailag, mind emberileg a maximumot adta. Picit úgy állt mellettem, mintha az apukám is lenne.

Bevallom, nem kis elégtételt éreztem, amiért Jánosék szereplése korántsem volt ennyire összeszedett. Mind ő, mind az ügyvédje több alkalommal ellentmondásba keveredtek saját magukkal. Rendre kellett utasítani Jánost, amiért nem kellő tisztelettel viselkedett, nem állt fel, flegmán, vigyorogva válaszolt a bírónőnek. De az ügyvédje sem volt sokkal jobb, több alkalommal is nem a kérdésre válaszolt, közbeszólogatott, és jogi kérdésekkel sem volt mindig tisztában. A kezdeti magabiztosságuk a több mint 1,5 órás tárgyalás végére megcsappant, nem kicsit.

De a legjobb az volt, mikor már a tárgyalótermen kívül, még beszélgettem az ügyvédemmel pár szót. Elégedett volt ő is, és anélkül, hogy kérdeztem volna, elmondta az igen tömör első benyomását Jánosról. Két napja írtam én is olyat, ami súrolja a leírhatót, na... az ügyvédem úgy fogamazott, hogy azt már inkább nem írom le, csak annyit, hogy mélységesen egyet értek vele...

Bár nagyon elhúzódott a tárgyalás, mégis odaértem az oviba, és meg tudtam nézni Danit a tornaórán. Úgy örült, hogy el tudtam menni, olyan édes volt!!!! :-) És amit ott láttam... elfogultság nélkül azt kell mondanom, Dani magasan a csoport felett van ügyességben, fegyelmezettségben. (Remélem nem sértem meg vele a többieket.) Nem tudom, hogy egy egészséges gyereknek hogyan kellett volna telesítenie ezeket a feladatokat, de ő messze túlszárnyalta a csoporttársait. Csak egy példa: ugróiskola. A legtöbbüknek páros lábbal ugrani a négyzetekbe nehézséget okozott, Dani egylábon teljesített tökéletesen. Nagyon boldog vagyok! :-D