És én még a szúrástól tartottam... 1,5 napja vagyunk szobafogságban, de már a falat kaparjuk mindketten. Dani attól, hogy nem mehet sehova, én meg attól hogy nyafog. Már unalomig társasoztunk, könyvet olvastunk, rajzolt, legózott de újra és újra ezt hallom, "anyaaaaaaaaaa unatkozok mit csináljak?" grrrrrrrr... A tévé, dvd nem köti le, a számítógép is csak rövid időre. Megváltás volt, amikor estefelé kiment az utcára hógolyózni és szánkózni a gyerekekkel egy órára. De amint bejött kezdődött minden elölről.

Látszik, hogy az állandó jövés-menéshez van hozzá szokva. Hétköznap kora reggeltől, estig program van, és hétvégén se szoktunk itthon ücsörögni fél napnál többet egyhuzamban. Ezek után már csak azon imádkozom, nehogy veszélyeztett terhes legyek ágyhoz kötve, mert akkor nekünk annyi... :-DDD

Teljesen jól vagyok, most már a tegnapi időnkénti hasfájás is elmúlt. Nekem is kezd elegem lenni az állandó fekvésből, ezért holnap már kis időkre fel fogok kelni. Muszáj is, mert kifolyik a mosogatóból lassan a szennyes edény :-) Estére pedig egy rövid sétát is tervezek, mert hiányzik egy kis friss levegő.