Köszi mindenkinek a sok aggódó üzenetet! Úgy tűnik most már átlendültünk a mélyponton. Horror volt az elmúlt 3-4 nap. Még mindig messze nem vagyok jól, de most már pici javulás látszik. Szerencsére magas lázam nem volt, csak egy kis hőemelkedés időnként. Voltam orvosnál is, azt mondta nagyon csúnya a mandulám, felírta az antibiotikumot, de várjak vele még ha nem vagyok lázas. Végül annyira rosszul lettem, hogy elkezdtem szedni, mert rettenetesen fájt a tüdőm, féltem nehogy tüdőgyulladásom legyen. :-(

A mélypont az volt, amikor hétfőn a délutáni alvásból felébredve úgy éreztem itt a vég. Nem bírtam beszélni, levegőt venni is alig, hőemelkedésem volt, iszonyúan fájt mindenem. Dani próbált velem kommunikálni, de képtelen voltam reagálni. Szegénykém bepánikolt, elkezdett sírni, és mondta hogy felöltözik, és átmegy a szomszédba és kér segítséget, hogy felhívják apát, aki majd eljön és meggyógyít engem... úgy zokogott, hogy összekapirgáltam magam valahogy, és nagy nehezen lenyugtattam. Megígértem neki, hogy meggyógyulok. Bevettem az antibiotikumot és már estére sokkal jobb volt.

Most szedem a gyógyszereket és nagyon-nagyon remélem, hogy a picinek nem lesz semmi baja. :-( Picúrkám is biztosan érezte/érzi, hogy valami nem stimmel, mert sokkal kevesebbet mocorog. Vagy csak nem érzem, mert annyira leköt a betegséggel járó fájdalom?

Danika már sokkal jobban van, bár őt szinte egyáltalán nem viselte meg ez a nyavalya. Láza egy icpici sem volt, csak folyt az orra, de mindvégig jókedvű volt, legfeljebb csak az én állapotom nyomasztotta. Most köhög csúnyán, de legalább tisztul a tüdeje, szakad fel neki.