Nah, kellett nekem emlegetnem tegnap Jánost. Ma telefonált, pont akkor, amikor a logopédusnál voltunk. Pedig pontosan tudja mikor járunk, már 2 éve ugyanabban az időpontban. Na mindegy, biztosan nem olyan fontos. Később újrahívott, kocsiban voltunk, Danival akart beszélni. Először azt mondta Daninak, hogy Dani(!) kérjen meg engem, hogy elmehessenek holnap Mekibe. Továbbra is gusztustalan dolognak tartom, hogy először a gyerekkel beszéli meg a programot, hogy aztán ha nem jön össze, az legyen a vége, hogy ÉN nem engedtem. Pedig nem mehet, mert a gyógypedagógusnál leszünk, iskolaelőkészítő foglalkozáson, mint minden szerdán. Ezt sem bírja megjegyezni... Aztán Dani mesélt neki pár dolgot, például hogy kistestvére fog születni, és hogy kislány baba lesz. Képzelem, mennyire érdekelhette ez a hír Jánost, terhességem 23 hete alatt, egyszer sem érdeklődött a pici felől.
Nem tudom mi a fenét csinálok rosszul, de képtelen vagyok éjfélnél hamarabb ágyba kerülni. Reggel pedig 6-kor csörög az óra, és hulla vagyok, mert nem tudom kialudni magam. Este 7-nél előbb nemigen érünk haza, vacsora, fürdés, esti teendők, kutyasétáltatás... Tény hogy még 1 órát netezek is lefekvés előtt, de szükségem van ennyi lazításra, hogy kicsit olvasgassak, magammal törődjek. Szóval fáradt vagyok.
Dani ma már ment oviba, de még mindig nem száz százalékig egészséges. A pocakja már nem fáj, viszont nagyon csúnyán köhög - újra. Szegénykém nem tud tőle elaludni sem, most is egyfolytában hallom ahogy szenved a köhögéstől... A mai foglalkozáson megcsinálta vele a logopédus a státuszfelmérést. Hihetetlenül ügyes volt!!!! Olyan összetett feladatokat meg tudott csinálni tökéletesen, hogy csak pislogtunk! :-D Hihetelen rohamléptekben fejlődik a körülmények ellenére, hátha még az apja is törődne vele..... Bár már az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy pont azért ugrott meg így a fejlődésben, mert végre nyugalom van itthon, és egyedül következetesen tudom nevelni, sokkal szigorúbb napirendünk van, és sokkal nagyobb önállóságot várok el tőle. Úgy érzem jó úton haladunk, csak folytatni kell.
