Átlagos dolgos munkanap volt a mai, mégis nehezen viseltem. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy csak én vagyok hisztis az elhúzódó betegség miatt, vagy most már ennyire teher a terhesség. Remélem inkább az előbbi, mert még sok idő van vissza a szülésig... Köhögésem nem múlik továbbra sem, ellenben újra fáj a torkom. :-( És kb 3 napja nagyon fáj a gerincem lent, vagyis a farokcsontom, néha menni alig bírok. Ezek nagyon rányomják a bélyegüket a hangulatomra. Pedig olyan jó lenne még felhőtlenül élvezni a gömbölyödést, szeretnék még sokáig dolgozni, aktív lenni, ehelyett meg csak nyavalygok. :-((((
Danival a napokban összeakasztottuk a bajszunkat. Egy tündéri okos, szófogadó kisfiú, bocs, nagyfiú, még mielőtt kikéri magának :-D, öröm vele minden perc, de az evés témában kikészít. Iszonyatosan válogatós, de annyira, hogy gyakorlatilag 3-4 féle ételt eszik meg, semmi mást. Zöldség kimerül a krumpliban, gyümölcs az csak alma vagy banán, egyedül a húst lehet variálni. Ehhez jön még a tészta, sajt, tejföl, és kimerítettük a repertoárt. Nem arról van szó, hogy nem hajlandó mást megkóstolni, hanem sokkal rosszabb. Ránéz a kajára, agyban eldönti, hogy ezt nem szereti, és abban a pillanatban ahogy a szájába veszi már öklendezik és mindent kihány ami a gyomrában volt. Elegem lett, úgyhogy most eldöntöttem szigorú leszek. Ha nem eszik, nem eszik, nem érdekel, nem fog éhenhalni, de akkor sem adok mást helyette. És amíg nem kezd megenni néhány zöldséget, gyümölcsöt, addig nincs édesség, sem üdítő, de még ajándék sem. Muszáj a sarkamra állnom végre, mert nem állapot, hogy rántott húson, sültkrumplin, és sajtos-tejfölös tésztán él gyakorlatilag a gyerek. Már sokkal régebben lépnem kellett volna, de nem bírtam kitartani az elhatározásom mellett, most nagyon fogok igyekezni.
