Azon töprengtem, hogy vajon hol lakozott Jánosban eddig az a szennyes állat? Vajon létezik, hogy egy embert ennyire félreismerünk? Létezik, hogy valaki így kiforduljon önmagából, és korábban semmi előjele nem volt? Annyira döbbenetes, pedig olyan sokaktól hallok hasonló sztorit. :(

Ez persze a másik posztról jutott az eszembe, csak rossz helyre kattintottam. :)

@Fém fatál: Létezik! Hidd el! Több ilyet láttam már! :(

@Fém fatál: Fogalmam sincs, hogyan jutott idáig.
János rettenetesen befolyásolható ember. Gyakorlatilag saját véleménye döntése nincs, legalábbis amíg együtt voltunk így volt. Tehát szerintem a háttérből valaki biztatja arra, hogy így viselkedjen.

@allisc:
Valahogy olyan hideglelős érzés, hogy hosszasan együtt élsz valakivel, együtt fekszel, együtt kelsz, szeretkezel, álmodozol, tervezgeted a jövőt, gyereket vállalsz, szóval ezer százalékig része az életednek, sőt, szinte neked magadnak is, és akiről egyszer csak később (későn...) kiderül, hogy valójában mennyire szar alak.
Ilyenkor annyira kíváncsi lennék, hogy ő hogyan interpretálná a helyzetet? Vajon ő mit gondol magáról, mit gondol rólad? Tud a tükörbe nézni, meg tudja magának magyarázni, hogy amit a kissráccal tesz, amiket neked mond az miért normális, és miért nem görénység? Gondolkozik az ilyen ember egyáltalán? Nem értem...

Mi a helyzet a hétvégével? Sikerül vele zöldágra vergődni?
Tudod, nagyon is értem az érveidet, mert azok tényleg valósak és logikusak. De valahogy úgy érzem, az ő nagy "lelkesedése" hamar alábbhagyna, ha A) nem tudná ellened fegyverként használni (magyarul: nem tud vele felzrikálni, vagy legalábbis nem mutatod ki irányába), B)megkapja a maga adagját a gyerekből, aki nyilvánvalóan nagyon anyás, imád téged, és most az alapbetegségét akár le is számíthatjuk, mert egy hatéves fiú önmagában is elég nehéz ügy lehet még egy "normális" apukának is, hát még egy ilyen fazonnak...
Szóval nem hiszem, hogy lenne második alkalom... De azt is értem, hogy a gyerekkel nem akarsz kísérletezni, de hát... szóval úgysem tudod őt megóvni mindentől... az élet nem méznyalás, és kb. másból sem áll, mint állandó változásból, és valahogy ezzel meg kell tanulnia együtt élni neki is. Sőt neki talán még fontosabb megtanulnia túlélni.

@Fém fatál: Amit itt leírok az természetesen csak az én álláspontom. Nyilván én is tettem/teszek olyan dolgokat, amik számára szemétségnek tűnnek, mégis meg volt a jó okom rá. Hidd el, ő megmagyarázza magának, hogy ez így korrekt. Mélységesen sértve érzi magát a picúr miatt, és az ebből fakadó düh táplálja ezt a bosszúhadjáratot. Ha tudnád milyen levelet írt a bíróságnak... 3 oldalon keresztül ecsetelte, hogy mekkora szemétláda vagyok... De ahogy írtam, én elbírom, nem érdekel, de a gyerekek érdekeiért körömszakadtomig harcolni fogok.
A levelezés végeredménye az lett, hogy pénteken megy az oviba Daniért, és este 8-ra hozza haza. Félek, hogy megint teledumálja a gyerek fejét baromságokkal, mint 4 hónapja, mikor még látogatta. :-(