Egyszerűen nem lehet nem imádni a kispasit! Az utóbbi hónapokban amúgyis bújós kismacska lett Dani, de azt hiszem a mostani állapotot már nem lehet fokozni. Napi legalább tízszer odajön hízelegni, hogy "Szeretlek, Anya!" és egyfolytában arról mesél, hogy márciusban mennyi ajándékot fogok tőle kapni, mikor megajándékozzuk az anyukákat. Itt valami zavar lehet, valószínűleg félreértett valamit az oviban, merthogy májusban van anyák napja :-) de a szándék a lényeg! :-) A csúcs ma az volt, hogy itt járt nálunk egy kedves barátunk, és neki is elmesélte, hogy ő mennyire szereti az anyukáját. Kész vagyok..... :-DDD

Délután ügyvédnél voltam, hogy egyeztessünk a továbbiakról. Az ügy sajnos elmegy abba az irányba amit nem szerettem volna, de amire számítani lehetett. Ez a mocskolódás nem vezet sehová, szégyen Jánosra és az ügyvédjére nézve ez a stílus. Hát ez van, én ki fogom bírni, Dani pedig egyelőre nem érez belőle semmit. Míg az ügyvédemmel beszélgettem, olyan érzésem volt, mintha sokkal több lenne ügyvédnél. Picit "apukám" próbál lenni, annyira kedves, aggódik értünk, megnyugtat a tapasztalata, az a szakértelem és magabiztosság amivel kezeli az ügyemet. Azt hiszem nála jobb ügyvédre nem bízhattam volna magunkat.