Hetek óta az első nap, amikor semmilyen programunk nem volt. Sehová nem mentünk, nem jöttek vendégek... el sem hiszem... :-DD Danika már délben nyűglődött, hogy unatkozik, nincs hozzá szokva ő sem. :-) Nem is éreztem jól magam, kicsit hiányérzetem volt, meg nem tudtam magammal mit kezdeni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem csináltam semmit. A semmittevős nap nálam kb így nézett ki: mostam, vasaltam, pakoltam, takarítottam, bevásároltam, főztem, kutyát sétáltattam kétszer is, Danival foglalkoztam... A pihenés annyiból állt, hogy száműztem a telefonom, illetve aludtam 2 órát napközben.

Danikának nagyon fáj a könyöke. Még tegnap elesett a tesóméknál, a parkettán bohóckodott, mikor megcsúszott. Szegénykém nagyon sírt, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, rendszeresen elesik, nem tűnt komolynak. Bekenegettük, megpuszilgattam, azt hittem mára el is felejti. Sajnos nem így történt. :-( Tudja mozgatni rendesen, úgyhogy nagyobb baj valószínűleg nincsen, de sokszor mondogatja, hogy fáj. :-( Remélem hamar elmúlik majd!

János jelentkezett ma este, emailben. Péntek délután szeretne találkozni Danival.