János újra aláírta a szegénységi bizonyítványát. Nem tudok mit hozzáfűzni. Idézet a ma esti emailjéből:

"gyerekeim?? nekem egy gyerekem van! a másodikat CSAK TE AKARTAD, én soha nem fogom gyerekemnek tekinteni"

Ma délutánt apjával töltötte Dani, már amennyiben az előző mondat szerzőjét lehet apának tekinteni. Ezúttal betartotta a kéréseimet, de van egy olyan gyanúm, hogy ez nem rajta múlt. Danival még tegnap este megbeszéltem a szabályokat, és mivel okos nagyfiú, ezért biztos vagyok benne, hogy ő kérte a gyümölcsöt az édesség előtt, és ő mondta Jánosnak, hogy csak pontra jár az ajándék.

Továbbra is az iskola "választás" körül forognak a gondolataim. Nem az a típusú nő vagyok, aki ilyen könnyen belenyugszik. Felhívtam az iskolát, keresem a megoldást. Már többféle tervem is van a finanszírozásra, de még nem akarok elkiabálni semmit. Egyelőre ott tartunk, hogy az igazgatónővel kell beszélnem (elfoglaltsága miatt eddig nem sikerült), hogy egyáltalán felvennék-e Danit. Ez valószínűleg csak férőhely kérdése, de sajnos ilyenkorra már mindenki jelentkezett, eléggé el vagyunk késve. Én mindenesetre meg fogom tenni ami tőlem telik, ha kell akkor a lehetetlent is! :-D