Kora reggel rögtön jó alaposan felhúztam magam. Sísuliba indultunk volna, mikor nem találtam a gyerek kabátját (egész pontosan ez egy vastag bélelt pulóver, amit tavaszi kabátnak használunk). És akkor esett le, hogy tegnap este mikor hazahozta János a gyereket, még eszembe is jutott, hogy hideg van ahhoz, hogy egy szál pólóban legyen Dani, de mivel a kezembe nyomott egy nagy táskát a többi cuccával, nem volt hiányérzetem. Pedig kellett volna. Elhagyta a gyerek egyetlen tavaszi kabátját. Ha szerencsém van, akkor csak az oviban maradt, ha nem akkor valahol elhagyta, játszóházban vagy mekiben vagy ki tudja hol. Felhívtam, persze nem emlékszik. Utána már nem vette el a telefont, úgyhogy megírtam sms-ben, hogy most akkor menjen el és vegyen a gyereknek egy másikat, mert nem tudok mit Danira adni. Nem válaszolt, és azóta se jelentkezett. Remek. Úgyhogy most pár napig nem tudom mit adok kintre a gyerekre, mert a téli dzseki már sok, izzad benne, egy sima pulcsi meg sokszor kevés, ha fúj a szél. Mellényét szintén kinőtte. De hétfőig várnom kell, akkor kiderül, hogy az oviban van vagy végleg nyoma veszett. A nagy táskában amit hazahozott a gyerekkel, a benti ruhái voltak, amiket aznap vittem be tisztán, tehát nem lehetett koszos. Apuka ezt fontosabbnak ítélte mint a kabátot márciusban.