Kitört a Húsvét, családolunk a nagyszülőknél mindannyian. Na jó, az aranyhalak otthon maradtak. :-) Dani nyúzza a Papiékat, Brúnó egyfolytában kaját kunyerál, én leginkább alszom, a szünetekben pedig sétálunk nagyokat. Ami úgy néz ki, hogy én totyogok a pingvin mozgásommal :-), Brúnó le-föl rohangál, Dani pedig minden megmászható fára felküzdi magát a parkban. :-)) Legújabb mániája ez a fáramászás, nem mondom, hogy nem féltem a leeséstől, de még emlékszem, hogy gyerekkoromban én is mennyire imádtam.

Egyre nagyobb problémát jelent a lehajolás, így sokszor kell megkérnem Danit, hogy vegye fel ezt vagy azt helyettem a földről. Valószínűleg kezd elege lenni belőle, hogy őt "ugráltatom", mert ma megkérdezte, hogyha már nem lesz a pocakomban a kishuga, akkor le tudok majd hajolni? Mondtam neki, hogy persze, most csak a baba miatt nem tudok lehajolni, de ha majd megszületik, utána már le tudok majd megint. Mire ő, a 7,5 éves élettapasztalatával a háta mögött: "A nők már csak ilyenek..." Apuval majd megfulladtunk a röhögéstől... :-DDDD