Eljött a nagy nap, beirattam egy szem pici fiam az iskolába. Nincs is már pici fiam, tényleg igazi iskolás nagyfiú már. Kapott egy emléklapot és egy iskolás pólót is, kedves gesztus az iskolától szerintem. (Bár a kisördög mondatja velem, hogy ennyi pénzért...) Na de az a lényeg, hogy a gyerek (is) érezze, hogy fontos, szeretik, várják a suliba. Dani pedig lelkes, már alig várja, hogy mehessen végre. A pólót azonnal felvette, végül csak azért sikerült leimádkoznom róla, merthogy hideg van a rövidujjúhoz. Szerintem a mi pólónk őszre, mire kezdődik a tanítás, már erősen agyonmosott állapotban lesz. :-D

Nem dolgoztam ma, mert délelőtt orvosnál voltam, utána pedig elintéztem egy csomó mindent, amit egyébként csak munkaidőben lehet. Olyan jó volt, hogy jutott végre időm pár olyan dologra, amire a rendes hétköznapokon nem. És sikerült tartanom magam az elhatározásomhoz is, miszerint alszok egy órát ebéd után. :-)

Reggelre egy kis bosszankodás is jutott. Az oviban derült ki, hogy pénteken János nem hozta haza Dani összes házifeladatát, így nem csináltunk meg mindent a hétvégén. Nem elég, hogy nem vesz részt Dani fejlesztésében, de a hanyagságával még azt is akadályozza, hogy én megcsináljam. Grrrr..... Ma sajnos be kellett pótolnunk, plusz még a mai is itt volt, úgyhogy a gyógypedagógus után hazaérve, még este 9-ig ültünk a lecke fölött. Köszi apa.