Ma már újra dolgoztam, vége az "ajándék" pihenőnek. (Hétfőn-kedden ui az orvosi vizsgálatok miatt itthon maradtam.) Hát ég és föld... tegnap-tegnapelőtt egy csomó energiám volt, még este is aktív voltam. Ma bezzeg miután este 7-kor hazaértünk, csak lerogytam a fotelba, és képtelen voltam bármit csinálni. :-( Pedig ugyanúgy korán keltem, a különbség csak annyi, hogy nem a munkahelyen melóztam, hanem itthon, és hogy délután aludtam 1 órát. Most meg már este 9-kor alig bírtam nyitva tartani a szemem. Huh hát nehéz lesz ez az utolsó dolgozós hónap... :-( De muszáj lesz végigcsinálnom valahogy, mert sajnos nem mindegy, hogy a rendes fizetésemet kapom, vagy csak a 60% táppénzt.
Danival voltunk az iskolában megint a játékos iskolára hangoló foglalkozáson. Nem tudom mi volt most vele, de nyűgös volt, hisztizett, nem fogadott szót. Tudom, neki is lehet rossz napja, de akkor is nehezen viseltem. Nem ehhez szoktam az utóbbi időben tőle. Este aztán szépített, mert hajlandó volt enni egy kis szőlőt. Megbeszéltem vele, hogy nem szeretem amikor ilyen bután viselkedik, nem iskolás nagyfiúhoz méltó. Szemlátomást megbánta, és megígérte, hogy legközelebb szépen viselkedik majd.
Találkoztam ma János öccsével. Hozzá mennek most bizonyos hivatalos leveleink, adminisztrációs okokból. Érdekes volt... Alapvetően kedves, normális volt, mégis valahogy furán viselkedett. Tény, hogy régen se voltunk soha egy hullámhosszon, de konfliktus sem volt köztünk. Látszott rajta, hogy zavarban van, nem néz a szemembe, pontosabban nem is tudja hová nézzen, és a pocakomat is kerülte a tekintetével.
