Ma volt az utolsó nap a klinikai fejlesztő táborban. Nem bánom, hogy vége, nagyon fárasztó volt mindkettőnknek. Danin is láttam, hogy kimeríti a korábban kelés, ráadásul így ki is maradt neki a délutáni alvás, amihez az oviban hozzászkott. Estére teljesen kipurcant, én nem különben. Talán ő az egyetlen az oviban (a nagycsoportban), aki mindig alszik ebéd után. Pedig már 7,5 éves elmúlt! Ha itthon vagyunk, akkor persze hallani nem akar alvásról, de olyankor nem is kelünk korán. Remélem az iskolában nem lesz ez probléma, hogy fáradt lesz délutánra.

Jövő héttől kicsit nyugisabb lesz az életünk, pontosabban csak az enyém, mert Daninak a szokásos program lesz: ovi, utána fejlesztések. Én viszont többet tudok pihenni itthon, míg ő napközben oviban lesz. Pontosan mához 1 hónapra vagyok kiírva, június 14-re.