Hajnalban fájásokra ébredtem, de nem "olyan" fájásokra :-DD hanem már megint totál kényelmetlen helyzetben, félig ülve számítógéppel az ölemben aludtam el a kanapén. Mindenem elzsibbadt. Meg kéne már tanulnom időben elmenni az ágyamba. De mindig úgy vagyok vele, hogy mindjárt megyek, csak fél percre lecsukom a szemem. Hát persze.

Nem hozott változást a mai nap, továbbra is egyben vagyunk. Picúrkám ragaszkodik a pocakomhoz és semmi jelét nem adja, hogy kíváncsi lenne ránk. Ha már így alakult, most már jó lenne ha még egy hetet így maradnánk, hogy Dani ballagására el tudjunk menni. Az ovis ballagásnak nincs nagy jelentősége, de neki fontos, nagyon várja már.

Este hazahozta Danit az apja! Úgy volt, hogy nála fog aludni, de ahogy írtam tegnap, Dani haza akart jönni. Szóltam előre Jánosnak, hogy ne erőszakoskodjon a gyerekkel, hogy mindenáron ottmaradjon. És úgy látszik végre tudomásul vette. Ettől függetlenül holnap reggel újra elviszi és este visszahozza. Remélem kezdi János felfogni, hogy eljátszotta a gyerek bizalmát.