Nagyon felhúztam magam Jánoson. Elvitte ma Danit magával, ez még rendben van, ám vett neki két pár méregdrága márkás cipőt. Tudom, örülnöm kéne hogy vásárol a gyereknek, meg nekem semmi se jó... DE van a gyereknek cipője, nemrég vettem neki, csak mivel picit még nagyobb mint a lába, jobban szereti a régit. Mire a régit kinövi az új pont jó lesz. És van ezenkívül még sportcipője, szandálja, focicpője... stb. Semmi szüksége nem volt nyár elején egy újabb zárt (őszi jellegű) cipőre. A másik pedig amit vett, az egy óvodai benti cipő. Még egy hétig tart az ovi... mi a fenének kell új????

Ellenben János tartozik per pill összesen 540 ezer forint gyerektartással. És soha nem felejti el megemlíteni, hogy neki mennyire nincs pénze, nem tud többet adni, az iskolai tandíjra sem. B....a meg, akkor ne költsön feleslegesen tízezreket gyerekcipőre! Az én értékrendem szerint, a gyerek inkább járjon kopott cipőben, de a tandíjat kifizetem valahogy. Neki fontosabb a cipő mint a tandíj.

Úgyhogy szépen visszaadtam neki a cipőket, és megmondtam neki, hogy nyugodtan vigye vissza a boltba, nincs rá szükségünk. Ha a gyereknek jót akar, akkor segítsen kifizetni az iskolát. És most jöhetnek a kövek, hogy egy hülye hisztis liba vagyok...