Megígértem kb 2 héttel ezelőtt, hogy leírom, milyen gond miatt kellett tovább a kórházban maradnunk. Ritkán tudok nyugodtan leülni a számítógép elé, úgyhogy most pótlom! :-)
A szülés utáni este illetve éjszaka nyugodtan telt. Este 11-ig velem volt Zsófi, többször is szopizott még, annak ellenére, hogy legfeljebb néhány csepp előtejet sikerülhetett ennie. Az éjszakát az én kérésemre a csecsemőosztályon töltötte, mert nagyon fáradtnak éreztem magam. Másnap reggel 6-kor azonban már rohantam érte. :-) A nővérek szerint nyugodtan aludt, semmi gond nem volt.
A probléma ezután kezdődött. Zsófi többször is bukott nagyokat, méghozzá barnás darabkák, alvadt vér volt benne. Én nagyon megijedtem, de megnyugtattak a nővérek, hogy ez csak a magzatvíz illetve olyan vér amit szülés közben nyelhetett le. Ezek a hányások azonban nem maradtak abba, így napközben leszívták a gyomrát. Ettől megnyugodott a kincsem, úgy nézett ki rendben van. Szopizott tovább kb 3 óránként. Délután és este újra bukott többször is, de ez már tisztán anyatej volt. Majd késő éjjel egyszercsak újra hatalmasat hányt, újra vérdarabokkal teli. :-(
Ettől már a nővér is megijedt, és hívta az ügyeletes gyermekorvost. A vizsgálat után közölték velem, hogy Zsófit az intenzívre kell vinni, kimossák a gyomrát, kap véralvadássegítőt, antibiotikumot és egyéb gyógyszereket, illetve infúziót. Holnap reggel 9-kor érdeklődjek, mi van vele. Ez volt vasárnap éjfélkor. Semmit nem aludtam, azonban totál kiborultam... azt hittem sosem lesz 9 óra...
9h-kor az előző napi gyermekorvos tájékoztatott, hogy az állapota stabil, lélegeztetni nem kell, de intravénásan táplálják, mert még az intenzíven is hányt. :-( Két dologra gyanakodtak, vagy megpattant egy hajszálér a kis gyomrában vagy nyelőcsövében, vagy esetleg valamilyen fertőzés. Nem láthattam őt, csak délután 2-kor a hivatalos látogatási időben. És ekkor sem engedték hogy hozzáérjek, csak megnézhettem és beszélhettem hozzá. Ott feküdt szegénykém az inkubátorban meztelenül, csak egy kis pelus volt rajta, az infúzió a karjába bekötve... és még csak meg sem simogathattam... :-(((
2 napig tartott ez így, míg megfigyelték az intenzív osztályon. Miután már nem hányt, elkezdték először cukros vízzel, majd tápszerrel etetni. Ahogy szájon át megmaradt benne a folyadék, fokozatosan visszavették az infúziót. Mikor 2 nap után végre újra a kezemben foghattam, olyan érzés volt, mint mikor szülés után először a kezembe adták, mintha újra megszületett volna.
Végül nem derült ki, hogy pontosan mi okozta ezt a véres hányást, de a lényeg, hogy nyomtalanul elmúlt. Most már minden rendben, azóta sem hányt többet. Nagyobb volt valószínűleg az ijedtség, mint a baj, én mindenesetre a két átbőgött éjszaka alatt öregedtem pár évet. Még két napot rá kellett húznunk a kórházban, de akkor már együtt. Ez már nem érdekelt, a lényeg hogy egészséges és velem van!
