Úgy tűnik kipróbálunk mindent, már így rögtön az elején, hogy később már ne érhessen meglepetés. Ma reggel 7-kor Dani sírva ébredt, hogy nagyon fáj a füle és be is van dugulva. :-((( Remek, persze hogy szombaton... Kértem, hogy kicsit próbáljon aludni, utána elmegyünk orvoshoz. Neten kiderítettem hol van gyermek fülészet ügyelet, Zsófit felébresztettem, hogy megszoptassam indulás előtt, és ekkor egyszercsak falfehér arccal közölte Dani, hogy hánynia kell. Szegénykém kiadta még szerintem a tegnapi vacsorát is. :-(
Ekkor döntöttem úgy, hogy nem merek elindulni a János kórházba egy 1 hónapos babával és egy hányós beteggel, aki még menni is alig tud, olyan rosszul van. Felhívtam a barátnőm a anyukáját, aki tudom hogy mobilis, el tudna-e jönni velünk, hogy segítsen ha gond van. Persze azonnal ugrott (ezúton is köszönjük!!!!).
A János kórház ügyeletén nagyobb tömeg volt, mint a strandon. :-( Nagyjából 30-an várakoztak egyetlen orvosra. Persze, hogy kb 40 fokban, egy levegőtlen váróban. Vártunk nagyjából egy órát, de alig haladt a sor valamit. Zsófi kezdett nyűgös lenni, és látszódott, hogy még órákig fog tartani. Ezért aztán bunkóság ide vagy oda, megkérdeztem bemehetünk-e soron kívül a picire való tekintettel. Láttam, hogy nem mindenkinek tetszett, amit meg is értek, de bemehettünk.
Daninak hallójárat gyulladása van, amit valószínűleg a strandon fülébe ment víz okozott. Ettől volt a hányás is. Szerencsére nem fertőző, mehet közösségbe is, sőt fürödhet is, csak ne menjen víz a fülébe 1 hétig.
Néha az az érzésem, hogy a sors próbálgatja, hogy mennyit bírok. De én csakazértis megoldok mindent!!!
