Tegnap este nem volt internet, ezért maradt ki a poszt. De nem nagyon bánkódtam, így végre egyszer időben ágyba kerültem. Ez a késő esti pár óra csak az enyém, mikor a gyerekek elalszanak, ilyenkor tudok háborítatlanul, olvasgatni, írni, böngészni... vagy csak bámulni ki a fejemből. Tudom, hogy az alvás rovására megy, de szükségem van erre a csendes egy-két órára egyedül.

Zsófikám egy kis tündér, az apró kis ujjai köré csavart. :-) Asszem lesznek még ebből gondok! :-D Szinte teljesen elmúlt a hasfájása, sokkal nyugodtabb lett. És egyre többet van ébren, mikoris békésen nézelődik, tornázik vagy próbálgatja a hangját. Vettem neki egy kis játszószőnyeget, amin a tartóról játékok lógnak a feje fölé. Ha úgy teszem le, hogy a lábával a tartót mozgassa, mikor mocorog, akkor a feje fölött himbálózik a napocska/virág/pillangó, Zsófi meg kitartóan figyeli őket. :-D Egyébként pedig napról napra nagyon nő a kiscsaj. Már nem is combocskája van, hanem inkább sonkája :-) és hatalmas a pocakja is. Az itthoni mérleg szerint már elérte az 5kg-ot.

Várom már, hogy kezdődjön a suli. Danit egyre kevésbé tudom lekötni itthon. Mivel nem tudok annyit foglalkozni vele, mint szeretnék, sajnos túl sokat néz tévét, és elvonul a szobájába egyedül játszani. Hiányzik neki a társaság. :-( A feladatozásból is nagyon kiesett, hiába gyakorolgatunk itthon, az ovis foglalkozások teljesen kiestek, gyógypedagógus foglalkozás is kevesebb van. Sajnos azt látom, hogy vannak dolgok, amik tavasszal már jól mentek, most újra nehézséget okoznak. Tudom, hogy vannak ilyen periódusok, mikor nem fejlődik látszólag a gyerek, sőt olyan, mintha visszaesne, aztán pedig majd újra megugrik, mégis rossz érzés ezeket az időszakokat megélni. :-(