A végkimerülés határán állok, az elmúlt napokban alig aludtam valamit, és enni is csak azért ettem, mert anyukám gondoskodott rólunk.

Összefoglalva múlt hét csütörtök óta mi történt:

Brúnó csütörtökön a kora esti sétánál eltűnt. Én a gyerekekkel foglalkoztam, mikor egyszercsak feltűnt, hogy rég láttam. De nyugodt voltam, mert eddig mindig visszajött, volt hogy már hamarabb hazaért, mint mi, ha elvesztett minket. De most nem volt itthon sem. Azonnal elkezdtük keresni, 3 kocsival fésültük át a környéket, éjjel 11-ig kerestük. Másnap elkezdtünk plakátolni, tovább kerestük, minden létező fórumon hirdettük: internet, rádió, tv, polgárőrség, rendőrség, menhelyek, állatorvosok, gyepmester, vadászok... semmi. Szombaton már felajánlottunk 30 ezer forint jutalmat a megtalálónak, kora reggeltől késő estig többen jártuk a környéket, plakátoltunk, minden létező fórumot megmozgattunk. Vasárnap folytattuk, de már elkezdtek jönni a telefonhívások, de mind téves riasztás volt. A hétvégén szinte csak szoptatni jártam haza, egyfolytában kerestem. Hétfőn gyakorlatilag egyfolytában csörgött a telefonom, Egertől Győrig minden zsemle színű kutya miatt hívtak, még tacskó is volt köztük, de Brúnó nem. :-( Ha minden igaz holnap reggel az rtl klubon is bemondják... Közben meg ahogy kérdezősködtünk hol itt hol ott látni vélték, pl pénteken Halásztelken, szombaton Szigethalmon, vasárnap Szigetszentmiklóson ha ő volt egyáltalán... sőt, még tőlünk 3 utcányira is látták, de ezt nagyon nehéz elhinni, hogy onnan nem talált volna haza.

Hogy a baj ne járjon egyedül, péntek reggel óta iszonyúan fáj a nyakam. Elvileg elaludtam, de nekem gyanús hogy ez több annál. Napról napra egyre jobban fáj, ma már masszőrnél is voltam, mégis sírok időnként a fájdalomtól. Nyakamat mozgatni nem tudom, vezetés közben még a jobboldali visszapillantótükröt is alig tudom megnézni.

Mindennek a tetejébe János jött megint a baromságaival. Apasági vizsgálatot akar. Ügyvédem azt tanácsolta, csak úgy menjek bele, ha letétbe helyezi a gyerektartást. Persze erre nem hajlandó, hiszen tudja, hogy akkor bukta a pénzt.

Legalább a gyerekek jól vannak, velük minden rendben. Nem is tudom mi lenne velem nélkülük... :-(((