Délelőtt elvittem Zsófit fejlődésneurológiai vizsgálatra a Szent Margit kórházba. Doktor nénink aggódik, mert nem nézegeti a kezét és szerinte a fejét sem tartja mindig rendesen. Bár én nem értek vele egyet, de inkább egy felesleges vizsgálat, mint hogy valami baj legyen és későn derüljön ki. Abban kicsit ludasnak érzem magam, hogy Zsófinak többet kellene hason feküdnie, hogy erősödjön a nyaka, háta. Csak hát iszonyú sokat kell utaznunk, a hordozóba beszíjazva nem tud szegénykém mozogni. Mikor itthon vagyunk akkor próbálkozunk, de utál hason lenni, 1-2 perc után beidegesedik és sír. Háton fekve meg akár órákig nézelődik békésen, mi tagadás, így kényelmesebben meg tudom csinálni a dolgomat. :-( A kéz nézegetés pedig... én nem emlékszem, hogy Dani nézegette volna, és akkor senki sem aggódott így emiatt. Na de a lényeg: a vizsgálaton nem találtak semmi különöset, a doktorbácsi szerint amit ebben a korban tudni kell, azt ő tudja. :-) Két apró megjegyzése volt csak, a picit feszesebb izomtónus (Daninak is volt) és hogy hason fekve nem támaszkodik a kezére.

Délután volt Dani szülinapi bulija. Az iskolás osztálytársait hívtuk meg a KIKA játszóházba. Hűűű de izgatottan várta már! :-) Rengeteg klassz ajándékot kapott, alig bírtuk kicipelni a kocsiba. Szegénykémmel baleset is történt, nagyon megütötte a térdét. Nem is tudtam megvigasztalni, hosszú ideig csak ült, és fogta rá a jeget, amit az óvónéniktől kapott. Sajnáltam, hogy pont a szülinapján kényszerült a pihenőre. Végül az egyik kis osztálytársának az anyukájától kapott egy gyógyító követ, ami segített. Ha elfeledkezett róla, már le is térdelt, de aztán még itthon este is sántikált.